Labdarúgócsapata az 1906–1907-es idénytől kezdve az 1920–1921-es idényig 13 szezon át az élvonalban szerepelt. Legjobb eredménye az 1911–1912-ben elért harmadik hely volt. 1911-ben megnyerte a Bécsben alapított Prater-díjat. 1912-13-as Magyar Kupa sorozatban a döntőig jutottak, ahol a Ferencvárostól 2-1-s vereséget szenvedtek. A csapat többek között indult a híres, a magyar kupa elődjének is tekinthető, Ezüstlabda Vándordíj megmérettetésen, a BAK 1908-ban ezüstérmet szerezett a sorozatban. Szintén jelentős állomásnak tekinthető a Corinthian Díjért folyó küzdelemsorozat a klub életében: az első, 1908-as indulás során csak a későbbi győztes Ferencváros tudta, megismételt meccsen, legyőzni a BAK legjobbjait.
A BAK labdarúgócsapatát erősítette Erbstein Ernő is, aki a későbbiekben több olasz csapatnál menedzserként, szakvezetőként tevékenykedett, hatalmas sikereket elérve.
Sorsa összefonódott Guttmann Béláéval, akivel közösen menekültek meg a Holokauszt rémségéből és lettek Európa két meghatározó csapatának szakvezetői: Guttmann a Benfica legendás edzője lett, míg Erbstein a világ akkori legjobb csapatának, a Torino FC-nek lett a menedzsere. Sajnos tragédia is összekapcsolja kettejük pályafutását, hiszen 1949-ben, éppen a Benfica elleni meccsről repült haza a torinói csapat, amikor a város melletti Superga-hegynek ütközött az együttest szállító repülőgép, és senki sem élte túl a tragédiát. Erbstein Ernő valódi mágusa volt a focinak, Itália-szerte a mai napig tisztelik eredményeit..
Meg kell említeni, a többi sikeres és négyhírű egykori klubtagunk között, Schaffer Alfréd, a népszerű „Spéci” nevét is, aki szintén nálunk kezdte labdarúgó-pályafutását és többszörös válogatottként egykor Európa legjobb csatárai között emlegették. Az 1938-as franciaországi világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapat mellett edzőként dolgozott
Az egyesület nem csak a labdarúgó csapatáról volt híres, hiszen a magyar úszószövetség alapítói között is szerepelt, komoly atlétikai szakosztályt működtetett, illetve világ és Európa bajnok birkózót is tagjai között tudhatott, Radvány Ödön személyében. Radványt a korszerű birkózás egyik nemzetközi iskolateremtő úttörőjeként tartják számon. Tudományos alapossággal alakította ki versenyzői stílusát. A nemzetközi szövetség megalapításában, és az alapszabályok kidolgozásában is közreműködött.
Az egyesület sajnálatos módon 1947-ben jogutód nélkül megszűnt és a BAK hetven évre eltűnt a magyar sportból.
Az új BAK időszaka 2018-ban kezdődött el. Az egyesület céljai között az egykori BAK hagyományápolása, az amatőr sportértékek megőrzése és az integrált sportegyesületi modell létrehozása, azaz az ép és fogyatékos sport támogatása szerepelt. A 2018-19-es szezonban az újjáalakult Budapesti Atlétikai Klub már a BLSZ III-ban indult a labdarúgócsapat révén.
Már a 2019/20-as szezonban jelentős sikert könyvelhettünk el, hiszen a Bernau Péter szakosztályvezető és Pásztor Tibor játékos-edző vezette nagypályás csapatunk több magasabb osztályú ellenfelet is kiverve bejutott a negyeddöntőbe a Budapest Kupában! A koronavírus-járvány miatt sajnálatos módon nem lehetett a hatalmas bravúrból még nagyobb siker, de így is büszkék lehettünk a fiúk teljesítményére.
A 2019/2020-as szezonra megalakult futsalcsapatunk is, amely Kántor Barnabás irányítása alatt azonnal, már rögtön az első szezonja végén feljutást érő helyen végzett a harmadosztályban!
Az együttes rendkívül megerősödött a téli szünet alatt, többek közt igazolt játékosaink között üdvözölhettük a nagypályán háromszoros magyar válogatott Nagy Tamást, illetve a sokszoros futsalválogatott, Karacs Dánielt. Így a hagyományok fotytatásaként ismét magyar válogatott játékosok öltöthették magukra a BAK kék-fekete mezét.
A koronavírus-járvány miatt félbeszkadt szezont követően a futsalcsapat megszerezte a BAK újkori történelmének első trófeáját is, amikor egy rendkívül színvonalas tornán elhódította a Kincsem Kupát! Júliusban ráadásul az is biztossá vált, hogy a csapat a pályán elért eredményei miatt felkérést kap az NB II-re így a 2020/2021-es idényt már a másodosztályban kezdheti meg.
Hatalmas lépés volt az első alkalommal megrendezésre kerülő magyar vakfoci bajnoki döntő, melyet a BAK és a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete, azaz a LÁSS csapata vívott egymással. Bár a kék-fekete színekért szorítóknak ezúttal meg kellett elégedniük a második hellyel, az Értéksziget vándorserlegért vívott mérkőzés rendkívül fontos lépés volt a vakfoci hazai térnyerése és népszerűsítése kapcsán végzett munkában. Célunk, hogy a paralimpiai sportág hazánkban is egyre nagyobb tömegeket mozgasson meg a látássérültek körében, szeretnénk, ha ebben az évben már nemzetközi tornán is indulhasson együttesünk, illetve a rövidtávú tervek között szerepel a BAK Vakfocira is épülő magyar válogatott elindítása egy nemzetközi tornán.
2019-ben egyesületünk az egyik legjelentősebb amatőr labdarúgó sporteseményt rendezte meg hazánkban Egri Erbstein Torna néven. Az eseményre sikerült meghívni a BAK angliai testvérklubbját, a Corinthian Casualst is, mely a mai napig a leghíresebb amatőr klubnak számít a világon. A négyes torna két hazai riválissal, a BEAC és a Testvériség csapatával egészült ki. A BAK végül a bronzérmet szerezte meg ezen az egyedülálló rendezvényen, mely összkapcsolódott a vakfoci bajnoki fináléjával is.
A BAK labdarúgócsapatát erősítette Egri Erbstein Ernő, aki a későbbiekben több olasz csapatnál menedzserként, szakvezetőként tevékenykedett, hatalmas sikereket elérve Itáliában. Sorsa összefonódott Guttmann Béláéval, akivel közösen menekültek meg a Holokauszt rémségei elől és lettek Európa két meghatározó csapatának szakvezetői: Guttmann a Benfica legendás edzője lett, míg Erbstein a világ akkori legjobb csapatának, a Torino FC-nek lett a menedzsere.
A Nocerina, a Cagliari és Lucchese csapatánál eltöltött rendkívül sikeres edzői évek után következett a Torino kispadja. Az un. Grande Torino minden idők egyik legjobb csapatának számított, meghatározó együttese volt a 30-as, 40-es évek olasz és egyben az európai labdarúgásnak. Mai napig rekord az 1947-es olasz-magyar mérkőzés (3-2), amikor a Puskás Ferencet is soraiban tudó válogatottunk ellen nem kevesebb, mint 10 Torino játékos lépett pályára a kezdő tizenegyben.
Sajnos tragédia is összekapcsolja Egri Erbstein Guttmannal közös pályafutását, hiszen 1949-ben, éppen a Benfica elleni meccsről repült haza a torinói csapat, amikor a város melletti Superga-hegynek ütközött az együttest szállító repülőgép. Senki sem élte túl a tragédiát.
Erbstein Ernő valódi mágusa volt a focinak, Itália-szerte a mai napig becsüli és tisztelik eredményeit.
Schaffer Alfréd neve nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is közismert, túlzás nélkül mondható, hogy az egyik legnagyobb csatárlegendának számított Európa szerte az 1910-es 20-as években. Igazi világjárónak játékos volt, szerepelt svájci, német és cseh klubcsapatokban is, de büszkén állíthatjuk, hogy első komolyabb labdarúgó sikerét a Budapesti Atlétikai Klub színeiben érte el, bajnoki bronzérmes és Magyar Kupa ezüstérmes volt csapatunk ezekben az években.
Később edzőként is hatalmas sikereket könyvelhetett el, elég csak az AS Roma-val elért bajnoki elsőségre gondolnunk, mely a fővárosiak első scudettoja is volt egyben. A legendás játékos hatalmas szerepet vállalt a válogatott 1938-as világbajnoki ezüstérméből is, hiszen a csapat mellett másodedzői pozíciót töltött be.
Túlélte a holokauszt rémségeit és azonnal munkába is állt: nem kisebb csapat, mint az FC Bayern München kérte fel edzőnek 1945-ben. Sajnos ez a kaland már nagyon rövidre sikeredett, még ebben az évben, tragikusan fiatalon, 52 évesen elhunyt a kiváló játékos és edző. Futballban betöltött jelentőségéről sokat elmond, hogy Németországban a mai napig csak Fussballkönig-ként emlegetik a nevét.
17 évesen már az első osztályban, az MTK csapatában játszott. és a válogatottban is bemutatkozott. Először jobböszekötőt játszott, de igazi helyét a középfedezet posztján találta meg. 1910 és 1919 között a BAK csapatában játszott. Meghatározó szerepet volt az 1911-12-es idényben elért bajnoki harmadik hely megszerzésében, illetve az 1913-as kupaezüstéremben. A válogatottban 1903 és 1918 között 25 alkalommal szerepelt és 10 gólt szerzett. Tagja volt az 1912-es nyári olimpián részt vevő csapatnak. Edzőként 1920 és 1926 között Olaszországban dolgozott és itt is halt meg, tragikusan fiatalon, 40 évesen. A Juventus edzőjeként a bajnokság döntőjének mindent eldöntő harmadik mérkőzése közben érte a szívroham. Csapata bajnok lett, de ezt már nem érte meg. Olaszországban temették el. A Juventus internetes oldala „a csapat első igazi menedzsereként” emlékezik rá.
Károly Jenő nevéhez fúzödik egy különleges rekord is: vezeti a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó szervezet, az IFFHS rangsorát az egy mérkőzésen szerzett legtöbb gól tekintetében. A magyar futballista még az MTK színeiben, 1905. októberében a MAFC elleni összecsapáson 11-szer volt eredményes.
Ez a weboldal sütik segítségével javítja az Ön élményét, miközben Ön a weblapon navigál. Ezekből a sütikből a szükség szerint besorolt sütik az Ön böngészőjében tárolódnak, mivel nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Ezenkívül harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek nekünk elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön hozzájárulásával tárolja az Ön böngészőjében. Önnek lehetősége van ezeknek a sütiknek a letiltására is. Ezeknek a sütiknek a letiltása azonban hatással lehet a böngészési élményre.