Futsalcsapatunk a 17. fordulóra készül az NB II Nyugati csoportjában. Újonccsapatunk jelenleg a 10. helyen áll, 15 pontot szerezve, ám az előző hetekben igencsak meggyengült a keret több kulcsjátékos távozásával. Mindezek ellenére a múlt héten bravúros győzelmet arattunk Pécsen, hétfő este pedig újabb nehéz feladat vár ránk, amikor a listavezető Haladás II-t fogadjuk. A szezon eddigi alakulásáról, a folytatásról, valamint a jövőről kérdeztük Kántor Barnabást, szakosztályunk játékos-edzőjét.
- Az alapszakasz felén némileg túl, kilenc mérkőzéssel a rájátszás előtt hogyan értékeled a csapat teljesítményét?
- Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el, hatalmas bravúr az, hogy egyáltalán itt vagyunk. A költségvetésünk egy NB III-as középcsapaténak felel meg, nálunk senki sem kap pénzt a játékért, minden forintot be kell osztanunk, és épp ezért nagyon büszke vagyok rá, hogy itt vagyunk, és mind a 15 megszerzett pontunkra, mert megküzdöttünk mindegyikért. Már az is nagy szó, amit eddig elértünk!
- Cél a felsőház?
- Nem tagadom, hogy így vágtunk neki a szezonnak. Novemberben kulcshónaphoz érkeztünk, akkor viszont, amikor két döntetlen jött két győzelem helyett, és úgy tűnt, le is áll a bajnokság, elengedtük ezt a nyomást. Érdekes módon, épp azután jöttek az eredmények. Még mindig csak négy pontra vagyunk a legjobb hattól, nagyon szép lenne, az összes meccsen megteszünk mindent érte, de nincs rajtunk nyomás. A vezetőség is nagyon büszke arra, hogy eljutottunk idáig, nyugodtan dolgozhatok a csapattal.
- Mik a tanulságai az első félévnek?
- Egy nagyszerű felkészülési időszak után parádésan kezdtük a szezont, hiszen ikszeltünk az NB I-be vágyó TF-fel. Több mint tíz éve futsalozom, és szinte minden szezonban átéltem azt, ami nálunk is történt: az elején még rengetegen vagyunk, mindenki lelkes, aztán viszont elfogyunk, mert jönnek a sérülések, a csalódások a kevesebb játéklehetőség miatt, ráadásul most a koronavírus is közbeszólt: hónapok óta nem tudunk edzeni, csak a meccsek és a felkészülési találkozók vannak. A szezon nagy részében volt egy tapasztalt, de hozzáállásban nem mindig kifogástalan sorom. És volt egy nagyon lelkes, de még sok hibával játszó. Bíztam benne, hogy összeérik ez majd, de az élet úgy hozta, más utat kell járnunk. Azt viszont elmondhatjuk magunkról, hogy minden meccsünkön megvolt a pontszerzés vagy a győzelem esélye!
- Mi lesz ez az új út? Mi az új stratégia?
- Az NB I-es rutinnal rendelkező játékosaink távoztak. Ez szomorú, de egyben azért valahol a munkánk dicsérete is, hiszen Temesi Norbert NB I-es csapathoz, Kulik Renátó pedig feljutásért küzdő együtteshez ment el, nagy szó, hogy Apatini Márkkal és Karacs Dániellel együtt ilyen kvalitású játékosokat tudtunk ide csábítani. És nem pénzzel, hanem az elveinkkel, a csapatszellemmel, a hozzáállással! Ugyanakkor, picit visszatérve az előző kérdéshez, ez a csapatösszeállítás kompromiszumokkal járt, amit a jövőben már nem szeretnék megkötni. Van egy alaphármas, amihez tartom magam: az ideális csapatjátékos alázatos, lelkes, és jól bánik a csapattársaival. Olyan futsalosokat keresek, akik ehhez csatlakozni tudnak, és a meglévők közül pedig csak azokat tartom meg, akik ezeket el tudják fogadni, akik megbízhatóak, és akikre számíthatok!
- Hogyan lehet hatékonyan küzdeni amatőr csapatként az NB II-ben?
- Hiszem, hogy a fent említett alapelvekkel. Természetes, hogy kell egy alaptudás, azt nem állítom, hogy csak ez a siker kulcsa, de azt igen, hogy ha van egy ilyen hozzáállása a játékosnak, és van egy olyan edzője, aki nem üvöltözik vele, ha hibázik, akkor igenis lehet bravúreredményeket elérni. Itt van példának a pécsi meccs, talán ezen voltunk a leginkább tartalékosan, és mégis a küzdés, a szív meghozta a három pontot. Csodálatos este volt! Már ezért megérte belevágni!
- Mi a cél a szezon végére?
- A rövid válaszom az, hogy minden meccsen emelt fővel kell elhagynunk a pályát. Ezek nagy szavaknak tűnnek, de én csak olyat kérek a játékosaimtól, amit akarattal meg lehet valósítani. Nem kérem, hogy álomcselekkel forduljanak le a védőkről, azt kérem, hogy tartsák be, amiket megbeszélünk védekezésben, és hogy küzdjenek az utolsó leheletükig. Nagyon büszke vagyok arra, hogy vannak játékosok, akik nálam lettek NB II-es futsalosok. Köntés Balázst még tavaly fedeztem fel, ma már az egyik legstabilabb játékosunk, és Németh Gáborral együtt minden héten példamutató az attitűdjük. Az utóbbi hetekben két 18 éves játékos is remekelt, Bura Attila és Pellei Bendegúz nagyon szépen helytálltak, hatalmasat küzdöttek, és példát mutattak azzal, hogy megfelelő hozzáállással lehet pótolni a rutint. Vagy éppen ott van Lőrinczy Soma, aki kiemelkedő futballista, de nehéz átállnia a futsalra, a múlt héten viszont megfordult nála valami, és győzelemre vezette a csapatot. És akkor még nem említettem a 44 éves Nagy Tamást, aki néha a fiatalokat megszégyenítve sprintel vissza, vagy a két kapusunkat, László Dánielt és Borsi Dávidot, akik profin készülnek minden meccsre.
- Sok volt a távozó, lesznek érkezők?
- Ezen dolgozunk, de persze nagyon nem könnyű a helyzetünk, nemcsak a pénzhiány miatt, hanem mert nem tudjuk edzésen megnézni az újakat, és a sok elmaradt meccs miatt sokszor heti két bajnokink van, mint most is. Hétfőn például a listavezetőt fogadjuk, és gyakorlatilag mindenkit bevetünk, akinek van érvényes játékengedélye. Muszáj lesz hozni új embereket, bízom benne, hogy minél előbb sikerül!
- Hogyan tovább a következő idényben? Miben tud segíteni az együttműködés a Fradival, és mi lehet a jövője a partnerségnek?
- Nagyon nagy kérdőjel a következő szezon, természetesen még az is nagy kérdés, hogy bent tudunk-e maradni, egyelőre arra koncentrálunk minden erőnkkel. Hosszú távon viszont egyértelműen az a cél, hogy utánpótlást tudjunk építeni magunknak, és ebben partnerre találtunk a Ferencvárosban, ahol szintén az a cél, hogy ismét legyen saját utánpótlása a klubnak. A Fraditól így is rengeteg szakmai és emberi segítséget kapunk, amiért nagyon hálásak vagyunk!