Futsalcsapatunk nehéz helyzetbe került. Az NB II-es elindításban segédkező partnerünk, a Maximo ugyanis két hónap után kiszállt mellőlünk, így az is kérdésessé vált, folytatni tudjuk-e a bajnokságot. A jelen helyzetben ugyanis nem tudjuk megtartani minden játékosunkat, ráadásul a covidhelyzet romlása sem segít.
Ezeknek ismeretében a szombathelyi mérkőzésre (melynek időpontját csak napokkal a találkozó előtt módosította a Haladás II) már nem tudtunk elutazni. Halasztást kértünk ellenfelünktől, de nem mentek bele, így 3–0-val, játék nélkül megszerezték a három pontot, ráadásul a párharc második találkozójára is Szombathelyre kell majd utaznunk.
Ezt követően az UTE ellen is halasztást kértünk, a lilák sem mentek bele ebbe… Ugyanakkor, mivel háromszori ki nem állás után kizárnának minket, nem vállalhattuk ezt a kockázatot, így – nem szépítjük – szedett-vetetten fogadtuk a lilákat. Bár két perc után nagy meglepetésre kettővel vezettünk, végül sima, 3–13-as vereséget szenvedtünk úgy, hogy kapusunk, László Dániel is a mezőnyben játszott, két újoncot avattunk, valamint betegségből visszatérő játékosok is pályára léptek.
Szerdán szintén az UTE ellen léptünk pályára, ekkor a kupában. Nevetséges bírói ítélettel kezdődött a találkozó, egy egyértelműen a büntetőterületen kívül történt szabálytalanság után hatosból hátrányba kerültünk. Ezen a napon azonban sokkal acélosabb volt a keretünk. A tavaly remeklő csapatból most Németh Gáborra, Nagy Tamásra és Beszterczei Attilára is számíthattunk, és ezúttal egy kiélezett mérkőzést tudtunk játszani. A játékvezetők egy kézzel elért találatot is megadtak (Diego Maradona legendás mozdulata óta nem láttunk ilyen gólt), végül 7–4-re kaptunk ki, ugyanakkor ez már egészen másképp nézett ki, mint a hétfői.
Sajnos a távozók mellett sérülések, covidhelyzet és munkahelyi elfoglaltságok miatt a következő hetekben is várhatóan tartalékosan tudunk majd pályára lépni, de most minden eddiginél fontosabb az alábbi mondat:
Nem adjuk fel, megyünk tovább!
