Futsalcsapatunk ma este lejátssza utolsó alapszakasz-bajnokiját, amivel kapcsolatban csak egy szót tudunk írni: végre…
Nem így terveztük. Az előző két évben rengetegszer lelkesen, de mindenképpen rendszeresen számoltunk be a futsalcsapatunkat érintő fejleményekről, mérkőzésekről. Tudósítottunk sikerekről, örömökről, de a bánatokról, a vereségekről is.
Az előző hetekben azonban elmaradtak a beszámolók: nem volt miről.
Nem így terveztük.
Az előző szezon végén óriási bravúrral kiharcoltuk a bennmaradást, és utána kétséges volt a folytatásunk, egészen az utolsó pillanatokig. Azóta viszont „magyaros” lett a folytatás. Jött mellénk egy partner, aki sok mindent ígért, de a betartásra már nem került sor, így kétségessé vált a folytatás is. Aztán jöttek, hála Istennek, olyan emberek, akikre lehetett számítani a bajban, akik kihúztak minket a víz alól, legalább annyira, hogy lélegezni tudjunk, az alapszakasz végéig.
Jöttek viszont srácok is, akik azt mondták, szeretnének futsalozni. Lelkesen, a saját tehetségüket megmutatva. Ők is ígértek sok mindent, de aztán sokan közülük is eltűntek, már a korrektebb kategóriába tartoztak azok, akik jelezték is ezt, de sajnos sokan szó nélkül hagyták ott azt a klubot, amelyik esélyt adott nekik, hogy kibontakoztathassák magukat ebben a sportágban, amely megadott nekik minden körülményt, és csak egyetlen dolgot kért cserébe: játsszanak.
Sokat lamentál az idősebb korosztály arról, hogy ezek a mai fiatalok… Fiatalok vagyunk még mi is, ha már játékosként talán nem is, de a csapatalapítási lelkesedésünk még mindenképp gyerekcipőben jár. De valóban megdöbbentő, hogy mennyien nem szeretnek már játszani. Már nem így fogják fel, nem örömként, hogy azt csinálhatják szervezett körülmények között, amibe gyermekként beleszerettek.
Végre vége…
Ma este becsületből, azért, mert sosem adjuk fel, és bízunk a szebb folytatásban, elutazunk Pécsre, és játszunk!
Aztán pedig, bízunk benne, jöhet egy szebb időszak. Második esélyt kapunk a rájátszásban, megújult háttérrel, megújult játékoskerettel, de ugyanazzal a hittel, hogy szeretnénk valamit alkotni, szeretnénk szép élményeket átélni, és játszani!
Hajrá, BAK!